Önmagunk védelme

Ha már érintettünk extrém sportokat oldalunkon, elérkezettnek találom az időt, hogy beszélhessünk egy picit az önvédelmi edzésekről.

Jómagam egy olyan családba születtem, ahol édesapám és édesanyám egyaránt űzték a kick-box művészetét, unokabátyáim nyomdokaiban kistestvéremmel együtt léptem be a judo terembe és azóta több ágazatát is kipróbálhattam a harcművészeteknek, illetve küzdősportoknak. Mindnek megvan a maga haszna és hátránya is, habár a legtöbb ember egy félére esküszik s úgy véli, az visz mindent. Ez nem igaz. Nincsen legjobb sport és nincsen legerősebb, legügyesebb harcos. Meglátásom szerint ugyanis mindig jön egy még ügyesebb, még erősebb, még tapasztaltabb.

Azonban nekünk most nem az a célunk, hogy a küzdőtérbe lépve mindenki felett álljunk. Az önvédelmi oktatásnak, sajnos, jelen világunkban nagyobb szerepet kellene kapnia, hiszen nem véletlenül nem tanácsos este 10-kor kocogni a parkban.

Kiegészítésként egyszer-egyszer ellátogathattok egy küzdősport, harcművészet, avagy konkrétan önvédelem oktatásra. Akinek megtetszik, járjon többet, akinek untig elég félévente kettő ilyen foglalkozás, azt is megértem. Habár én több évet foglalkoztam kick-box és thai boksz sportokkal, mint judoval és kempoval (keleti harcművészetek), mégis adnék támpontot azoknak, akik növelnék ismereteiket. Egyszerűsítve a küzdősportok és harcművészetek közötti különbség az, hogy az egyik fegyelemre is tanít, a másik küzdősport…

(Ó, véletlenül sem szerettem volna megsérteni senkit, de lássuk be, ez így igaz).

De itt érünk el a fontosabb dolgokhoz. Ha ne adj’ Isten, arra kerülne egyszer a sor, hogy meg kell védenünk magunkat, akár megtanították nekünk önvédelmi edzésen, hogyan kell szépen kicsavarni a kést az ellen kezéből, akár nem, javaslom, kezdjünk „taktikai visszavonulással”. Így aztán a lábunk gyorsasága mellett a másik legfontosabb dolog az önfegyelem. Hogy legyen lélekjelenlétünk, mert bizony az első, amin egy ilyen helyzetben felül kell kerekednünk az a félelmünk. Ez az, amire sajnos nem tanítanak meg a legtöbb helyen, hogy márpedig félni fogsz. Persze, hasznos, ha el tudsz bánni egy támadóval, ha már utolér, de ezt igyekezzünk elkerülni, ugyanis nem lesz checkpoint, ahonnét újraindulunk. A támadók (mert általában többen vannak, még ha első pillantásra nem is vesszük észre), nem egyesével fognak jönni, mint egy filmben, vagy egy imitált formagyakorlat közben. Nem lassan, jól láthatóan fogja döfni a pengéjét, suhintani a láncát vagy bármit, hanem adrenalintól túlfűtve, megállás nélkül, gyorsan, ahol ér (sokszor magukat is megvágják).

Tehát a legfontosabb az önvédelmi pontok listáján az elkerülés és fegyelem. Aztán jöhet a fittség, hogy szorult helyzetből is kijuthassunk. Majd pedig csak ezek után jöjjön az, végszükség esetén, hogy küzdelembe bocsátkozunk, de a fizikai erőt itt megelőzi a gyors és okos észjárás.

Megtanulhatjuk leküzdeni támadóinkat, megtanulhatjuk, milyen helyzetben hová érdemes egy jókorát rúgni, de amire kevés helyen készítenek fel bennünket, az a bajt megelőző rész. Még kevesebb helyütt fordítanak rá időt, hogy az elmét is felkészítsék egy efféle összetalálkozásra, s hogy ne habozzunk segítséget kérni.

Ezért azt javaslom, hogy ha rászánjuk magunkat, hogy fejlesztjük önvédelmi ismereteinket, akkor jól válogassuk meg, hová megyünk tanulni!